A mai napon gombászás közben jutott eszembe a dolog,gondoltam megosztom,ha csak egy ember elmosolyodik már megérte !Fogadjátok olvassátok akkora szeretettel ahogy az én szívemben él.
Mivel a szüleim állandóan dolgoztak rengeteg időt töltöttem a nagyszülőknél.Imádtak és én imádtam őket,a mai napig hálával és könnyes szemmel gondolok rájuk.
Anyai nagyapám(nyugodjék békében) parasztember volt.Állatokat tartott,földet művelt mellette kocsisként tevékenykedett.
Nem tudom,hogy ismerte- e szólásokat,ezért lett ilyen vagy az összes szólást róla általánosították,de minden általam ismert,a kocsis szakmájával kapcsolatban illet rá.Valószínű látens kefekötő lehetett,mert az italt nem vetette meg kimondottan.
Arany ember volt,engem mindenhová mint első unokát magával vitt.Mindent megmutatott akkora türelemmel,hogy a család aki 30 éve azt az oldalát látta amire nem szívesen emlékeznek erősen csodálkoztak.
Történt egyszer,hogy a nagy nyári melegben kibicikliztem a tata általt használt lucernaföldre és utolsó szálig összeszedtem a csirkegombát( mszg)Hazavittem,nagymama ahogy illik,rögtön jófajta házi szalonnát olvasztott,megdinsztelt rajt egy kis hagymát belerakta a gombát,majd ráütött pár tojást.
Talán még a tűzhelyről sem szedte le,kivágodott a kertkapu,nagyanyám összerezzent.
Nagyapám,nem meghazudtolva imádott szakmája hírnevét válogatott káromkodások közepette,(hiszen magyar ember fia volt) a kapu és a házajtó közötti 15 métert kb. 6 másodperc alatt tette meg.A szomszédok ismerték 2 utcával lejebb meg kitalálták ki érhetett haza.A 6 másodperc alatt mindenki megtudta,hogy leszedték az Ő gombáját a lucernaföldön.A káromkodások,szitkok véget nem érő lendületével berontott a házba,de a küszöböt átlépve megcsuklott a hangja,megérezte a friss csibegombás szalonnás tojásrántotta illatát.Nagyanyám ismerve a tata vérmérsékletét és az elmúlt pár másodperc történetét,szemében vegyes érzésekkel közölte,hogy Lacika volt kint reggel és asztalhoz lehet ülni.
Az öreg szemében megjelentek a könnyek,mosolyogva és büszkén magához szorított.Olyan nyugodtan nézte,ahogy eszem amilyennek nem sűrűn láttuk.
Ezen eset után a gombát csak csodagombaként emlegették,mert az öregből úgy futott kifelé a düh,olyan nyugodt lett hirtelen,hogy mindenki csodálkozott talán az öreg maga is.
A történet nem kitalált velem esett meg kb. 35-38 évvel ezelőtt.Én nem emlékszem csak a nagymama mesélte jópár évvel később,tehát történhetett másképpen is,de a gomba neve a családban megmaradt.