Kedves Gombásztársak!
Annyian mondtátok már, hogy a keserűgomba így meg úgy, meg juhtúró, meg szalonna, meg sparhelt, meg tönkkel felfele, vagy éppen lefele.
Mivel ma ipari mennyiség és igen jó minőség volt a Börzsönyben, így gondoltam miért ne? Tényleg? Miért ne?
A továbbiakban ez itt nem egy recept, csak egy személyes tapasztalat.
A keserűgombát kevés szalonnazsíron sütöttem hirtelen, direkt juhtúró nélkül, mert szerettem volna pontos képet kapni a keserűségét illetően. Meg az is az igazság, hogy nem sikerült kellő mennyiségű juhtúrót szednem a Börzsönyben.
A képeken látható módon megsütöttem a gombát, majd utána kóstoltam.
Hááát... Mit mondjak? A neve nem cáfol rá az ízére, senki ne várjon harmatos kajszibarack ágyon érlelt rozmaringos rozé kacsamell ízt.
KESERŰ! Ehető mértékben ugyan, de keserű! Lehet ezt szépíteni, tompítani, elnyomni, megénekelni, stb., de minek? Ha valaki nagyon éhes, vagy szereti(?) egye.
Az egyetlen pozitívum és talán ettől fogyasztható mindenféle módon, hogy nem egy nagyon erős, hosszan tartó keserű ízt produkál, hanem egy jól érezhető, de elviselhető kategória. Véleményem szerint ehető, de semmiképpen nem finom. Olyan ez mintha véletlenül pár centivel és egy lukkal lejjebb nyalint az emberfia. (Bocs a hasonlatért : -)) Persze ízlések és pofonok. Mármint a gomba ízét illetően.
Szóval a juhtúrót és a sült szalonnát továbbra is lájkolom, de a hozzásütött keserűgombát én a továbbiakban csak egy múló szeszélynek tekintem.