Pál Imre: Gombász álom

 

       2004 október 26. kedd éjfél után, illetve ez már a másnap, szerda első órája.

Ülök a számítógépem előtt, újabb és újabb tételek. Van bőven.

Amanita pantherina, magyarul a párducgalóca. .... mérgező .... iboténsavas mérgezés .... 1/ 2 - 3 órán belül részegséghez hasonlító tünetek. .... idegi kimerültség .... majd 10-15 órás mélyalvás .... mélyalvás .... majd .... sötét van .... mélyalvás .... tán lekapcsolták a villanyt??? .... vagy nem .... ez a radványi sűrű sötét erdő lesz, vagy egy másik .... erdőbe vagyok az biztos .... már megint bevittek az erdőbe.

Szép gyönyörű erdő tele-tele gombával. Néma csend, sehol egy zizzenés. Vigyázva lépkedek, ne hogy összetapossam a földön a rengeteg gombát. Valószínűleg csak egyedül vagyok itt én meg a gomba sereglet.

Majd egy susogó hangot hallok egy nagy hatalmas fa mögül. Sejtelmesen susogót. Elindulok a hang irányába. Hát mit látok: Rimóczi tanár úr áll ott. Éppen a susulykákat oktatja. Élvezettel sorolja a susulyka neveket, olyan szépen sisteregve, susogva, ahogyan arra nem képes senki más-e világon.

Mikor meglát, megkérdezi tőlem, hogy én is a susulyka gyűlésre jöttem-e, és ha igen akkor illendően mutatkozzak be, és szórjak a tenyerébe egy keveset a spóraporaimból.

Én gyorsan elnézést kérek, hogy megzavartam boszorkányköreit, majd illendően bemutatkozom.

Hát még ez a szerencse - mondja - hogy van nevem, mert ha nem lenne nevem, akkor én nem is lennék. Sőt - mondja - avval, hogy családnevem is van, nagy valószínűséggel egy családhoz is tartozok. Ebben az esetben megállapítható, hogy nagyon is vagyok.

Én hosszan eltűnődve hallgatom mibenlétem tudományos okfejtését, majd egyetértően bólogatva továbbállok, vagyis jobban mondva elsietek.

Egy hórihorgas ember lép elém. Mindenféle igazolást, helyjegyet és árusítani kívánt gombákat kér tőlem. Felnézek az illetőre, hát látom, hogy Lovász Károly tanár úr az. Miután közöltem vele, hogy nem kívánok gombát árulni, rám néz és így szól - maga nem termesztett csiperke ugye? Na mert akkor elkoboztam volna, mivel kukacosnak tűnik.

Mielőtt tovább folytatta már arrébb is álltam.

Néhány spárgázó lépés után Albert László tanár úrral találkozom.

A hóna alá beépített diavetítőből azonnal vetíteni kezd és megkérdezi, hogy mit látok. Mielőtt megszólalnék, közbevág - Na igen és akkor most indokoljam meg, hogy miért nem az amire gondolt. - mondja.

Mindig ezt csinálja. Kedve szerint színezi, nevezi és eteti a gombákat.

Tudja Tanár úr - mondom neki - az még csak rendben van, hogy velem nem jut egyességre, de amint tankönyveinket elnézem, Rimóczi professzor úrral is vitában van az elnevezéseket, meg a fogyaszthatóságot illetően. Akkor mondja már meg miért pont engem, nyaggat ezekkel itt.

Az indoklásomat szó nélkül elfogadja.

Na jó akkor ezt hagyjuk - mondja és egy fényképet húz elő a zsebéből és kérdezi, hogy a képen látható gombát nem láttam-e véletlenül, merthogy az egy veszedelmes gyilkos. Én jogi okfejtésekbe bocsátkozom vele, azt illetően, hogy szabad jogállamban, de még jogerdőben sem tehetünk addig kijelentéseket senkiről, míg az illető gombát a bíróság jogerősen el nem ítélte.

Na mindegy - mondja, - azért csak figyeljek alaposan, mert ez egy agyafúrt fickó. A legutóbbi hírek szerint a színét is változtatja, időnként úgy mutatkozik be, mint Amanita phalloides, sőt bűntársa is van, földalatti kapcsolatot tart fenn egy tölgyfával.

Illendően megköszönöm a jó tanácsot és továbbmenekülök.

Pont beleszaladok egy zártkörű rendezvénybe. Érdeklődöm a hallgatóság soraiban. Mondják legyek már csendben, mert Dr. Tibay György Nagy Tekintetű Adjunktus Úr Európa-uniós előadást tart a gombáknak.

Éppen egy ismerős gomba emelkedik felszólásra. Valahol már láttam ezt a gombát, majd mindjárt eszembe jut.

A felszólaló gomba közli, hogy "azért az már mégis csak túlzás, hogy árulja el az uniónak a telephelyének címét, valamint az ősi családi receptjei alapján előállított méreganyagainak összetételét, meg, hogy kvóta alá akarják vonni az okozható halálesetek számát is. Nem, nem és nem - mondja és dühösen így folytatja; - hívjanak inkább a jövőben öngyilkos galócának, de ezt akkor sem fogom megtenni, még a végén azt akarják majd, hogy gyógygomba legyek, mint ez a japán ninja gomba, ez a hogy is hívják .... ja igen, shii-take. Ezt a szégyent már nem. Már bánom is, hogy idejöttem. Megyek is, úgyis nemsokára kezdődik az erdő közepén a párbaj. Ágyő, majd találkozunk a túlvilágon - mondja, majd gallérját felrántva, bocskorát gyorsan kapkodva elsiet.

No hát - mondom a mellettem állónak - ez a gomba aztán nagyon mérges lett.

Az meg hüppögve, könnyes szemekkel azt mondja nekem, ez már akkor is az volt, amikor idejött.

Hát maga minek bőg? - kérdezem - Mesélje el történetét, hátha tudok segíteni, csak menjünk egy kicsit arrébb, mert itt olyan büdös valami.

Erdei szömörcsög a tisztességes nevem - kezdi közölni bánatát - és az előbb úgy megsértett a Benedek Lajos tanár úr. Azt mondta nekem, hogy büdös vagyok, a fejemet meg a hím nemi szervhez hasonlította, már mint ugye érti hogy micsoda, hogy f-el kezdődik és sz a vége.

Hát már hogyne érteném - mondom neki orromat befogva - de ne is törődjön vele a Tanár úr biztosan csak viccelődött és elrontotta a poént szokott ilyet csinálni - kiabáltam vissza és már rohantam is tovább, mert, a hányinger kerülgetett ettől a büdös kis fa .... szóval elszaladtam.

Alig teszek néhány lépést két fehérköpenyes lép elém, és a számba akar gyömöszkölni egy jókora gumicsövet mert, hogy szerintük hánytatással kell kezdeni egy ilyen jelenség esetén. Amint jobban nézem hát Dr. Bereczky Mihály toxikológia tanárunk áll előttem és Dr. Gulyás Márta tanárnőnk asszisztál neki. Én kezdem nekik elmagyarázni, hogy elmúlt már ez a hányinger, sokkal jobban vagyok, nincs szükség a beavatkozására. Ők meg csak-csak unszolják a gumicsövüket nekem. Bereczky doktor úr csak erősködik: egy hányatásból még sohasem lett baja senkinek.

Nézze csak kolléga - kontrázik rá Gulyás doktornő - alaktani szempontból is milyen nagymértékben elváltozott a beteg és látja az, az édes kis hifája hogy lóg neki!

Gyermekkorom óta félelemmel vagyok a dokik iránt, de ettől a kettőtől most úgy megijedtem, hogy jobbnak láttam elrohanni.

Egy jó nagy dombon futottam keresztül, mire nagy nehezen meg tudtam szabadulni tőlük.

A domb túloldalán már rengetegen voltak. Gyülekeztek valamire. Nagyot löknek rajtam a tömegben. A mögöttem álló tapló azt mondja - tűnjek a francba, mert semmit sem lát tőlem.

Hogy ez mekkora tapló?? Inkább arrébb állok, erre rálépek egy pöfetegre. A belseje barna volt, úgyhogy nem kár érte.

Itt meg én nem látok semmit - mondom, mire a mellettem álló felajánlja nekem a szemüvegét. Azt mondja - neki az úgy sem kell és amúgy is csak hajcsat helyett van a hajába tűzve. Tisztelettel elfogadom, majd ekkor látom, hogy Dima Bálint tanár úr volt a kedves felajánló.

Mondják az előttem állók, hogy a párbaj lesz. Rimóczi tanár úr meg fog küzdeni Albert László tanár úrral az ehető és nem ehető gombák ügyében. Bizony ennek már eljött az ideje - nyugtázom.

Fel is állnak a párbajhoz az erdő közepén egymással szemben. Megérkezik a párbajt levezető mester is. Valami papféle lehet, mert a fején papsapka van. Most látom csak jobban, hogy Nehéz Zoli bácsi az. Úgy látom egy kirándulásról jött egyenesen ide.

Helvella - szól, és kezdetét veszi a küzdelem.

Rimóczi professzor úr egy susulykát kap elő támadó fegyvernek. Albert tanár úr pedig villámgyorsan a következő szavakat vágja támadójához: Na akkor most mondja meg, hogy mi az ott a kezében, majd indokolja meg, hogy miért nem az. Hát már megint kezdi.

Mély döbbenet csend a küzdőtéren és környezetében.

A papsapkás Nehéz Zoli bácsi megállapítja, hogy így nem lehet küzdeni. Leveszi papsapkáját megvakarja alatta lévő kucsmáját - így már ehető -, majd új versenyszabályt hirdet ki.

A vitatott gombákból megetetnek a nézőközönségből valakit, és ha túléli, kiderül, hogy kinek van igaza, ha meg nem, hát akkor is.

Már csak az a kérdés, hogy ki legyen az. Néma csend .... önként persze senki sem jelentkezik.

Dima Bálint tanár úr hangosan bekiabál - legyen az, akinek szemüvege van! Helyes! - kiabálom én is utána. Erre a tömeg megfordul és rám néz .... na most mi van??? .... ja ez nem az én szemüvegem ez a Dima Bálint hajcsatja -, magyarázkodom, de mindhiába a tömeg elindul felém. Én ismét futásnak eredek utánam a tömeg, valamint a párbajozók a papsapkással, a gumicsöves hánytató dokik, a szakállas EU tudóssal, a gomba termesztő a gomba kereskedővel, a szemüveg hajú, az erdei viccelődővel, a szömörcsög a szagával, a ritka nagy tapló a körözött gyilkos galócával .... mindenki-mindenki csak engem üldöz, én meg futok, futok, futok.

Érzem, hogy a sarkam nyomában vannak, visszanézek, hát a gyilkos galóca az. Kiabálok Albert Tanár úrnak, hogy itt a tettes, persze őt most ez nem érdekli.

Csak futok és futok és a lábam már alig bírja. Ebben a pillanatban megbotlok egy kidőlt fában, és pofára zúgok .... lassan fölemelem a fejem a földről .... előttem .... előttem .... jól látom ez a számítógépem monitora .... lenézek a számítógépben a Rimóczi féle CD csattog .... az órám éjjel 3 órát mutat .... felállok a székemből .... a homlokom fáj, valószínűleg beverhettem az előbb .... a tükör elé ballagok megnézni mi történt .... nyúzott arc, szabályos apró négyzetek a homlokomon .... közelebb hajolok .... á, semmi ez csak a számítógép billentyűzete.

Akkor, .... ez csak egy álom volt?

Igen egy életre szóló álom, egy életre szóló szenvedély és egy életre szóló tanulás.

Copyright © 2012 NetGombász Egyesület.
Webmester: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.