Bohumil Hrabal: Harlekin milliói/részlet/

  • Nyomtatás

 

 

 

.... Akkoriban, amikor Pepin bácsi kezdett rosszul látni meg járni, hogy mozogjon egy kicsit, eljártunk gombászni, előző nap Francin vett a piacon három vargányát, azért ment ki a piacra, hogy a kínálatból megállapítsa van-e gomba az erdőben, az árából pedig, hogy mennyi. Ha a vargánya kilója tíz koronába került, tömegével nőtt a gomba, ha negyvenbe, akkor kevés volt belőle. És mindig kifaggatta az árust, honnan jött, és aszerint vágtunk neki a gombakereső útnak. Amikor reggel a városka pályaudvaráról elindultunk Dymokuryba, amikor a reggeli vonatra vagy száz, kosarakkal felszerelkezett gombászó várt, rögtön tudtuk, hogy nő a gomba, de ha csak öten voltak, tudtuk, hogy a gombát majd keresgélni kell. És így a dymokuryi pályaudvaron néha több száz gombászó rajzott ki a vagonokból, elhúztak mellettünk. Francin a hátuk mögött a magasba emelte a kosarába rejtett piaci vargányát, és odakiáltott a gombászóknak.... Hát így kell keresni? és fennen mutogatta a vargányát és nyiszálta a szárát és berakta a kosárba, és azután a második vargánya lendült a magasba egy újabb gombakereső háta mögött és Francin annak is az orra alá dugta a gombát.... Ezt nem gyűjti? És lenyisszantotta a szárát és odaadta a bácsinak, aki lelkesülten szagolgatta a vargányát és ordibált: A szentségit, ez már döfi! Tinóru a javából! És a hátuk mögött sebtiben felemelt harmadik vargánya úgy megrendítette a gombászókat, hogy egy csapásra oda lett a nyugalmuk, és ettől kezdve egyik baklövést a másik után követték el.... De gyakran több száz gombaszedő is volt az erdőben, akik eltévedtek és sehogy sem tudták őket megtalálni, így aztán az erdő kiabálástól és szitkozódástól, füttyentgetéstől és kurjongatástól visszhangzott, elhatároztuk hát, hogy legközelebb délután megyünk gombászni, mert ha délelőtt nő a gomba, akkor ebéd után is nőnie kell. Csakhogy ugyanígy döntött az összes többi gombaszedő is, és így a délután vonatnál megint vagy száz gombászó sereglett össze a pályaudvaron, mindenki bosszúsan méregette a másikat, sőt azok, akik a városkában köszönőviszonyban voltak, itt nem üdvözölték egymást, és így bekövetkezett, amitől rettegtünk, hogy Dymokoryban mind egy szálig kiözönlöttek a vonatból a gombászók, akik a városkánkban szálltak föl, és aztán valamennyien nekiiramodtak az erdőnek, és versengve előzgették egymást, és így mi inkább csak az erdőszélén gombásztunk, egyszer egy egész kosárra való tinórut találtunk az erdő menti füves térségen, és megint csak tele volt a kosarunk, és amikor az esti vonatnál egybegyűltünk, a többi gombászó féltékenyen mustrálta a kosarat Pepin bácsi kezében. Így aztán mind a hárman úgy döntöttünk, hogy legjobb lesz autóval vagy biciklivel menni. De amikor virradatkor megérkeztünk Dymokuryba, amikor a vonat éppen csak befordult a kanyarba, később jóformán senki sem szállt le róla, a tisztások és erdei utak viszont tele voltak autókkal és biciklikkel, és az erdő megint csak telel volt gombászókkal. Ekkoriban már nem törtük magunkat, gyanús gombákat szedtünk, felpakoltam a kislábost, egy darab vajat, kenyeret, egy termosz forró teát vittem magammal, s csak akkor próbáltunk szerencsét, miután kialudtuk magunkat, kizárólag olyan gombát szedtünk, amit a többi gombászó, Smotlach professzor könyvéből okulva, otthagyott, szürke galócát és sárga kénvirág gombát, tüzet raktunk és vajon pirítgattuk, pörkölgettük ezeket a gombákat, Francin közéjük kevert egy párducgalócát, és amikor kész volt a gombapörkölt, először Pepin bácsival kóstoltattuk meg, aki jóízűen elfogyasztotta, aztán vártunk félórácskát, és Francin megkérdezte.... Jozka, nem cseng a füled? És ha nem volt fülcsengés, hát nagy gusztussal mi magunk is nekiláttunk, gyönyörű volt az erdő, gombát csak olyat szedtünk, amit a sok gombászó cipője és bakancsa fordított ki a földből.... Áltriflából csak egyszer csináltunk pörköltet, és mindnyájunknak megbénult a lába, kerek három óráig nem bírtunk járni, de aztán talpra álltunk, azontúl óvakodtunk az áltriflától, ízesítőnek használtuk, amikor javarészt kesernyés ízű változékony tinóruból meg büdös pereszkéből csináltuk a pörköltet, és hozzáadtunk néhány papsapkagombát is, ami Smotlach professzor szerint helvellasavat tartalmaz.... Egyébként a papsapkagomba kitűnő volt ecetesen, tárkonyos ecetbe elrakva, narancsszínű rókagombával és gerebengombával és likacsosgombával, úgynevezett zsemlyegombával vegyítve, ezt aztán télen kis poharakban porcióztuk, s néhány csepp citrommal és worcestermártással ízesítettük. Olyan íze volt, mint a legfinomabb osztrigának és langusztának. És így ez alatt az idő alatt, amíg csupa gyanús gombát ettünk és raktunk el, úgy feltöltődtünk azzal a finom méreggel, hogy amikor egyszer valódi vargányát találtunk és otthon megcsináltuk pörköltnek, hát mindnyájunkat elővett a hányás és hasmenés és szörnyű szomjúság, a tompa fejfájás, a lábszárgörcs és az időnkénti kettős látás és a szűnni nem akaró fülcsengés, az egész kórházat elképesztettük azzal, hogy ehető gombától kaptunk mérgezést, de a főorvos később kijelentette, hogy ilyesmi Smotlach professzorral is megesett, akit némi vargánya elfogyasztása után mély öntudatlanságban találtak ...