Jézus és a gomba története

Egyszer Krisztus urunk a földön jártában-keltében erősen megtalált éhezni.

Mondta Péternek, aki vele volt:

- Péter, menjünk be valahová, talán adnak egy csepp tejet Isten nevében.

- Biz a jó lesz, menjünk be,, - mondta Péter - én is éhes vagyok.

Bemennek egy szegény özvegyasszonyhoz, tejet kérnek s ez adott is két pohárral.

De az asszony éppen akkor sütött kenyeret s Péter szeretett volna lángost is enni.

Az ám, de nem merte mondani Krisztus urunk előtt, akinek elég volt az egy pohár tej is. 

Mikor aztán kimentek a házból, Péter hirtelen visszafordult s suttyomban lángost is kért az asszonytól. Adott ez lángost is, Péter meg lassan bandukolt Krisztus után s falatozni kezdett a lángosból. Jól tudta Krisztus urunk, ha nem is tekintett vissza, hogy mit csinál Péter s amint ez a szájába vette az első falatot, Krisztus urunk hátra szólt valamit. Mit volt, mit nem tenni, Péternek válaszolnia kellett, de hogy meg ne tudja Krisztus urunk, hogy lángost eszik, kiköpte a szájából. S valahányszor éppen tele volt a szája, akkor szólt Hátra Krisztus urunk s Péter egy falás nem sok, annyit sem nyelhetett le a lángosból. Mikor aztán mind kiköpte, visszanézett nagy keservesen.S hát mit látott!

Minden falásból, amit kiköpött, gomba lett!

Így lett a gomba s azóta olyan puha, mint a lángos lepény.

------------

Hogyan keletkezett a gomba?

Mikor Jézus Krisztus Szent Péterrel faluról falura, városról városra vándorolt, egyszer nagyon megéheztek. Letelepedtek az egyik falu szélén az árok partra, szusszantottak egyet. Azt mondta Jézus Krisztus Péternek:

- Péter, látom, hogy itt a legközelebbi házban kenyeret sütnek. Menj és mondd meg a gazdasszonynak, hogy Isten nevében két lángost is tegyen a kemencébe, szánja meg az éhező vándorokat.

Szót fogadott Péter, de két lángos helyett hármat kért. Ahogy megsült, az egyiket a kebelébe csúsztatta, a másik kettővel ballagott vissza Jézus Krisztushoz.

Jóízűen megették a két lángost, aztán fölcihelődtek, útnak eredtek. Péter utólra maradt, hogy suttyomban csipegethesse az eldugott lángosát. Sehogy nem volt azonban szerencséje, mert Jézus urunk mindig akkor kérdezte, mikor a lángos a szájába tette. Péter nem tudott enni, mindig ki kellet köpni a lángoslepényt, hogy válaszolni tudjon.

Mikor elfogyott a lángos, Jézus megfordult:

- Péter, mennyi lángost süttettél?

- Kettőt, Uram Teremtőm.

- Dehogy kettőt, Péter! Azt is számold, amit apródonként kiköpdöstél!

- Uram teremtőm, hármat süttettem.

- Hogy ne vesszen kárba, mit teremtsünk ebből?

- Teremtsünk gombát, mert tényleg nem veszhet el az út szélén eltaposva.

Abból lett az igazi gomba, a lángoslepényből, amit Péter a szájából elhajigált.