Berényi Mihály versei-1

Szerelmeim

Nem tudom a szerelmeim számát,

de kitartóan rajongok értük.

Leginkább az öregebbje tetszik:

az egyikben sok a sudár vén bükk.

 

Bevallom, hogy szerelmem az erdő.

Annak voltam mindig is a rabja.

Kedvencem az érett, ritkás tölgyes,

amelyik a vargányákat adja.

 

Tölgyerdőim másik drága kincse

a császárgalóca nevű ékszer.

Aranyszíne boldoggá tesz, ámde

rossz a nyár, ha nem lelem elégszer.

 

Csodás hely a sikárosi fenyves.

Ha az ember jókor arra téved,

ősszel ugyan, de mégis vidáman

szedheti a lila pereszkéket.

 

Mikor a szerelmetes erdőmből

nem marad csak tuskó vagy zsarátnok,

ne képedjetek el, hogyha engem

megrendültnek, sőt zokogni láttok.

 

Gombászinduló

Gombászok! Föl, föl! Ébredezzetek!

Csábít az erdő, a zöld rengeteg.

 

Nem tarthat vissza most a meleg ágy!

Lustáknak nem jut ragyogó zsákmány.

 

Húzzunk föl csizmát, vizes az ösvény!

Harmaton csillog a hajnali fény.

 

Szép, őszi reggel! Üres a kosár.

Pompás az erdő! Sok pereszke vár!

 

Hej! De szép fenyves! Az legyen a cél!

Most kell gombázni, jön a hideg tél!

 

Szedjük le szépen, mit az erdő ád!

Otthon ezekből főzünk vacsorát.

 

Megtelt kosárral visszafordulunk,

s kezdjük elölről vidám kis dalunk.

 

A tett halála

Hová rohansz olyan nagyon, drágám?

Az erdőbe, mert sok gomba vár rám.

 

Ne félj, a csigagomba nem lóg el!

De a többit utolérni ló kell!

 

Ugyan már! Melyiket drágám? Mondd hát!

Például a sárga rókagombát.

 

Mert lába van? És a többi soknak?

A tintagombák elfolyósodnak.

 

Na és, az a gyönyörű vargánya?

Két nap, míg a spóráit széthányja.

 

Hát akkor? Tán megeszi az ürge?

A konkurencia nagyon fürge!

 

Mért nem ezzel kezdted, drágám! Ejnye!

Gyere, fussunk! Nehogy más leszedje!

 

Lesz-e szárított vargányánk, drágám?

Aligha, de vehetünk jó drágán.

                   

Gombák terén ne okoskodj sokat!

Fuss! Előzd meg a riválisokat!

 

Gombahívogató

Kucsmagomba! Kucsmagomba!

   Hová rejtőztél el?

Gyere elő! Itt egy szegény

   öreg gombász kérlel.

 

Tudom, hogy itt vagy valahol!

   Tavaly pont itt voltál.

Akkor is nagyon lapultál,

   egy kukkot sem szóltál.

 

Pedig olyan szépek vagytok!

   Pompás az a kucsma!

Gyere elő, mert különben

   jó kedvemnek fuccs ma!

 

Kucsmagomba! Kucsmagomba!

   Hová rejtőztél el?

Szánj meg végre! Öreg gombász

   esdekelve kérlel.

 

Kucsmagomba kucsmája

Kucsmagomba! Nappal mindig

   barna kucsmában jársz?

Na, de mi van éjjel rajtad?

   Hálósipkában hálsz?

 

Volt-e már kalap is rajtad?

   Nem bírta a törzsed?

Hogy néz ki a kucsmagomba,

   mikor kétrét görnyed?

 

Azt mondod, soha nem kell más,

   jó neked a kucsma?

Abban mindenkinek tetszel;

   divatban a csúcs ma!

 

Egyébként is így vagy legszebb,

   na meg, ha megtöltnek.

És még tudod, hogy szeretlek?

   Paprikás pörköltnek.

 

Mezei szegfűgomba

Fű közt lapul, tönkje szívós,

   lemezei ritkák.

Ha fel akarod ismerni,

   jegyezd meg a titkát!

 

Bőr színű és illatos is

   − ez a szegfűgomba.

Nem kell hozzá a levesbe

   semmi füstölt sonka!

 

Néha mellé pimaszkodik

   egy-két mérges másik,

éppen ezért ne gyűjtsd éjjel,

   ne szedd vakulásig!

 

Galambgomba

Pattanva törődsz? Morzsolódsz?

És jellemez a színpompa?

Akkor szervusz, galambgomba!

 

Van köztetek piros, fűzöld,

kékhátú meg aranysárga.

Nem csípsz? Bújj be a kosárba!

 

Várj! Te fésűs vagy. Nem kellesz!

A varas zöld viszont jöhet!

Jó hozzá a krumpliköret.

 

Dugig megtelt a kosaram.

Sok galambgomba jön velem,

s én mind boldogan cipelem.

 

Jó reggelt!

Jó reggelt, te, varaszöld,

te szép galambgomba!

Gyere velem, kedvesem!

Bújj a „kosaromba”!

 

Ne hidd, hogy nem ismerlek!

Te, huncut! Te, fránya!

Tölgyerdők ékessége,

te, bronzos vargánya!

 

Téged meg nagyon keres

apóca, anyóca:

hófehér, sárga, piros

− jöjj, császárgalóca!

 

Jó reggelt, te, nagy őzláb!

Nagy vagy, mint a tányér!

Mennyi van, s egyet viszek!

A többi ma ráér.

 

Illatos szegfűgomba!

Te sem maradhatsz ki!

Csak az ismeretlenek!

Dücskőgomba! Az ki?

 

S hol a téli fülőke?

Ő ilyenkor izzad.

Majd télen a pörköltnek

csodálatos ízt ad.

 

Na, de megyek is haza!

Holnap is lesz reggel.

Viszontlátásra, gombák!

Várjatok sereggel!

 

Nyári vargánya

Minden évben elbűvöl a nyár,

megmaradt kis hegyeink nyara.

Arcát, ha gombákkal ékesíti,

ugye, hogy megnézzük, Szűcs Mara?

 

Előjönnek a kosaraink,

s elrejt minket a zöld rengeteg.

Vargányáit ajándékba adja,

hiszen én ott soha nem vetek.

 

Néhány óra − tele a kosár,

nehezen, de indulunk haza.

Otthon felnyög a nagy konyhaasztal:

nyomja a vargányák halmaza.

 

Császárgalóca

Hát te? Hogy kerültél ide?

   Császárok gombája!

Ide, ahol nem rejt el az

   erdő félhomálya.

 

Kicsi tisztás, körben tölgyek,

   s te itt állsz középen.

Tiszta, hófehér burkodból

   most bújtál ki éppen.

 

Lábad körül a burokból

   megmaradt a bocskor.

De jó, hogy erre tévedtem!

   Éppen a legjobbkor!

 

Ilyenkor vagy a leglegszebb,

   arany lemezekkel.

Megláttalak, s kiáltottam:

   Nekem éppen ez kell!

 

Nem csak te vagy ilyen bájos!

   Szép minden testvéred.

„Szépek vagyunk? Ugyan mitől?”

   − csodálkozva kérded.

 

Mert a kalapod narancsos,

   azon fehér pöttyök…

Na, de elő a kosárral!

   Ti most velem jöttök!

 

Óriás pöfeteg

Nagyon ritkán találkozunk.

   Olyankor, ha mégis,

elismerem: jó nagy! Na, de

   nem igaz, hogy szép is.

 

Pöffeszkedő hatalmas gömb,

   kívül-belül fehér.

Kosárba nem, de nagy szájú

   hátizsákba befér.

 

 Szeletelve kirántható;

   alig győzzük enni.

Gömb lesz bent a pocakunkban,

   s kint nem marad semmi

 

Szömörcsög

Na, te aztán jól tennéd, ha

kerülnéd az embereket!

Mert olyan bűze nincs másnak,

   mint amilyen neked.

 

Ez a förtelmetes „illat”

elűzi a hódolóid,

s aki ehetőnek is tart,

   hát az nagyot lódít.

 

Bár én már megkóstoltalak

boszorkánytojás korodban,

mégse hidd, hogy megismétlem

   míg ilyen sorom van!

 

Ha én meg se közelítlek,

te felém soha ne gyere!

Ettől a szagtól kifordul

   az emberek bele.

 

Azt, hogy kik a barátaid,

ne kotyogd el senki másnak:

téged szintén undorító

   döglegyek imádnak.

 

Végül, ha azt állítanák,

hogy én rólad versben szóltam,

hát ez nem vers, ez förmedvény,

   helye a folyóban.

 

Nagy őzlábgomba

Te csak ne büszkélkedj azzal,

hogy mennyire gyönyörű vagy!

Törzsed akár az őz lába,

fejed lapos tányérnyi: nagy.

 

Tönködön, bár ing sincs rajtad,

gallért mozgathatok fel, le.

Lábad olyan nagyon rostos,

hogy ember torkán nem megy le.

 

Van jó tulajdonságod is.

Például, hogy nem vagy mérges,

akár nyersen megehetlek,

kalapod sohasem férges.

 

Voltaképpen mégis szép vagy,

de csak úgy, mint őzlábgomba.

Nem is kritizállak tovább:

szökkenj be a kosaramba!

 

Szarvasgomba

Lejártam utána mindkét lábam,

mire a kis drágát megtaláltam.

Nem hiszem, hogy véletlenül történt.

Úgy tűnik, ő akar jönni, önként.

 

Mondd csak! Netán leskelődsz utánam?

Én is látlak. Társaidból hány van?

Icipici kilátszik belőled,

s ez nagy hiba: sejtem a jövődet.

 

Kis butuskám! Ha föld alá mész le,

ember téged soha nem vesz észre.

Tudod kik vadásznak?  Kutyák, disznók.

Megeshet, hogy beléd mélyed tíz fog!

 

Én gyengéden kaparlak ki. Így ni!

Boldog gombász fog magával vinni.

Te drága! Te! Gyere velem máris!

Megeszlek, még ha neked az fáj is!

 

Ráncos tintagomba

Gyűlés van az erdő közepében.

Talán ünnepre készülnek éppen?

                       í

A vén, ráncos tintagomba

ma elvonul nyugalomba.

Spóráit már széjjelszórta,

jöhet az ünnepi torta.

 

Ki lesz a nagy nap szónoka?

Hatalmas tölgy vagy kis moha?

Vaddisznóról szó sem lehet,

mert annyi gombát megevett!

 

A bűzös borz? Ő megfelel?

Csak akkor, ha kölnit lehel.

Ki szavaz a görény mellett?

Senki, mert ő szörnyűt szellent.

 

Róka legyen! Megvan! Végre!

Elköltözött más vidékre.

Szól a vakond a föld alól:

A bölcs bagoly kit javasol?

 

Azt, hogy nem kell duma, beszéd,

harangvirág zenélje szét,

hogy az öreg tintagomba

végleg elmegy nyugalomba!

                         í 

Mire megszületett ez az ötlet,

a gombából sötét tintafolt lett.

 

Gyapjas tintagomba

Micsoda rét! A gombáktól

szinte lépni sem merek.

Körül vesz és rabul ejt a

gyapjas fejű hadsereg.

 

Gombák nagy istene! Ennyit

én még soha nem láttam!

Óvatosan lépegetek.

Nehogy eltipord, lábam!

 

De hiszen csöppet sem félnek,

nem rejtőznek, jönnek! Jönnek!

Özönlenek, mint a gombász

szeméből az örömkönnyek.

 

Megtorpanok. Elismerem:

ti győztetek, gyapjasok!

Itt, ma reggel egy életre

megtanultam, mi a sok.

 

Rizike

Én szeretem a rizikét,

ő meg szereti a fenyvest.

Élénk narancsos színével

a zöld mohán csodásan fest.

 

Ha rábukkanok, udvarlok:

De szép vagy, gyönyörűségem!

A túl fiatalt otthagyom:

Te nem jöhetsz velem! Még nem.

 

Az tetszik benne nagyon, hogy

kemény húsú, egészséges,

a kosárban nem törődik,

s a tányérban is felséges.

 

Rizike! A neved lányos.

Nehogy átejts! Maradj gomba!

De eleget locsogtam már!

Zutty! Ugorj a kosaramba!

 

Ördögszekérgomba

Hogy te milyen sokan vagytok,

   ördögszekérgomba!

Mennyiségtek számomra

   a legnagyobb gond ma.

 

Púposra telt a kosaram

   egyetlen kis réten!

A gombászok istenétől

   ennyit nem is kértem.

 

A napfényben nagyon látszott

   a sok barna kalap.

Azért lett degesz a kosár

   szűk félóra alatt.

 

Ha jövőre is nyüzsögtök,

   nem megyek a rétre.

Asztalhoz kötöm magam, és…

   spenót lesz ebédre.

                                                          

 

 

 

Copyright © 2012 NetGombász Egyesület.
Webmester: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.