Oravecz Imre: Nagyanyám az útmenti gombázásról

 

Csak mégy az úton, így ni,
ebben vagy abban a keréknyomban,
de inkább ebben,
aki afelé az oldal felé esik,
amelyiket kinézted magadnak,
ráérősen, lassan bandukolsz,
mintha csak véletlenül járnál erre,
és nem is érdekelne,
és egészen máson járna az eszed,
a mogyorón például, hogy lesz-e az idén,
vagy hogy mit csinál otthon a Bogár az istállóban,
ahova bezártuk,
hogy ne szökjék utánunk,
szóval, úgy teszel,
mintha el lennél gondolkozva,
de nem vagy,
hanem figyelsz,
nagyon is figyelsz,
de csak a szemed sarkából,
és minden idegszáladat megfeszítve,
néha egy kicsit abba az irányba is fordítod a fejed,
és egy-egy pillantást vetsz az út szélére, a közeli fák, a bokrok alá,
de nem engeded beljebb kalandozni a tekinteted,
bárhogy csábít is, ami ott van,
csak olyan négy-öt méter széles sávban jártatod,
akivel senki se törődik,
akit senki se hajt meg,
mintha az nem is az erdőhöz tartozna,
mindig ennyit pásztázol be újra és újra,
nem többet és nem kevesebbet,
eleinte árpaszínű szőnyeget alkotva összeolvad minden a földön,
nem tudod megkülönböztetni a hullott levelet a fűszáltól, az avardudort a száraz gallytól,
de aztán hozzászokik a szemed, és belejössz,
egy idő után elválnak egymástól a dolgok,
és kezdesz mindent külön látni, alakja és színe szerint,
és ha türelmes vagy,
előbb-utóbb a gomba is megmutatja magát,
méghozzá ott,
ahol legkevésbé számítasz rá,
csak ne kiabálj nagyon örömödben,
mikor megtalálod az elsőt,
mert meghallja a többi,
és még jobban elbújik.

Copyright © 2012 NetGombász Egyesület.
Webmester: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.