Oravecz Imre: Cepe



Mikor az ember megpillantja a gombát,
először is megáll,
megdörzsöli a szemét,
és miután meggyőződött róla,
hogy nem káprázik,
nagyot kiált,
hogy távolabb bóklászó társa is meghallja,
és közli vele,
milyet talált,
ha úri, csirke vagy közönséges zöldhátú,
nem csinál belőle ügyet,
de ha cepe,
akkor azt mondja a másiknak,
hogy jöjjön gyorsan,
és mikor az odaért,
leteszi a hátyiját,
a gomba elé lép,
és letérdel,
ujja hegyével óvatosan lefejti a kalapról a leveleket,
ha van rajta levél,
ha nincs,
és látja,
hogy nem vén,
hanem két-három napos, egészséges példánnyal van dolga,
legfeljebb kissé megrágta a csiga,
akkor haladéktalanul kibontja,
vagyis eltávolítja körüle a vastag harasztréteget,
mikor ezzel végzett,
és teljes szépségében feltárult előtte a lelet,
feltekint,
kis hatásszünetet tart,
aztán mély lélegzetet vesz,
összpontosít,
a kalap alá nyúl,
egészen lent a tönkre illeszti a nagy- és a mutatóujját,
megragadja,
és határozott mozdulattal kiemeli a gombát a földből,
ez a legkényesebb mozzanat,
ha kapkod,
vagy nem elég körültekintő,
könnyen megesik,
hogy letöri a kalapot,
mi utána következik,
szinte már gyerekjáték,
már a kezében van,
a jobból áthelyezi a balba,
aztán előveszi a kiskését,
és lemetszi vele a földes részt,
és csak azután teszi a többihez,
bár akad olyan is,
ki még ilyenkor képes kárt tenni benne,
izgalmában elejti,
vagy túl sokat vág le belőle,
de az ilyesmi ritkán fordul elő,
az ember előbb-utóbb gyakorlatra tesz szert,
és megtanul uralkodni az idegein.

Copyright © 2012 NetGombász Egyesület.
Webmester: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.