Oravecz Imre: Úri gomba

 

Hivatalosan császárgomba, 

de csak úri gombaként ismertük,

egy-egy példányának fellelése majd akkora örömet okozott, mint a cepéé, 

vagy még nagyobbat, 

mert ritkább volt és látványosabb,

narancspiros, tûzvörös vagy sárga kalapjának már a megpillantása 

is nagy izgalmat keltett, 

és egybõl átragadt a gombázó társaira is, 

kik a hívásra menten a helyszínen teremtek,

legjobban akkor bûvölt el bennünket, 

ha még nem nyílott ki, 

és végére állított kacsatojás módjára félig még megbújt fehér burkában, 

vagy ha már kitakarta is kissé tönkjét,

de még mindig burokmaradványok borították,

ilyenkor olyan benyomást keltett, 

mintha éppen születõben volna, 

mintha csak pár perce nyomta volna fel magát a földbõl,

Darnóban, az elhagyott Medveczki-féle almás közelében volt egy 

melegebb, borókás rész a tölgyesben,

hová tartósan besütött a Nap, 

ezt valahogy nagyon kedvelte, 

ott mindig találtunk, 

mielõtt lefordultunk volna a güdör <MI>felé,

bár néha Kishegyben is elõfordult, 

a túlsó oldalban, az út feletti meredélyen,

hol nem borította avar a kavicsszemcsés talajt,

csak kényes gomba volt, 

és az átlagosnál jobban kellett vele vigyázni,

mikor felvettük, 

mert pattanva tört a húsa, 

és szállítani csak úgy lehetett, 

hogy a többi gomba tetejére helyeztük a hátyiba,

nehogy nyomás érje,

legtöbbször levesbe tettük, tisztán vagy galambfélével keverten, 

felséges ízt adott neki, 

de aszaltuk is,

nem emlékszem az utolsóra, 

valamikor a hatvanas évek közepén lehetett a kezemben, 

azóta nincs, 

kiveszett, 

nem is keresem többé, 

végzett vele az erdõ változása, 

a savas esõ meg az összezsugorodott faállomány.

 

 

Copyright © 2012 NetGombász Egyesület.
Webmester: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.