Berda József: Gévagomba

 

 

Óh, legkésőbb bemutatkozó angyal az őszi

erdőn; immár te is megjelentél, mint

legidősebb testvér koratavasztól változó

testvéreid táborából! A telet, a mosolygó

öregséget hirdeti jöttöd, s lám, mégis oly

kecses-kedves vagy, mint a formáit

mutogató érett asszony, ki érzi: ő is

Így ajnározlak körül; így udvarolok

legszebb mosolyának! – Játékos képzeletünket

derítő formád, egymásbanőtt kalapod alatti

bágyadt-fehér arcod, lelkünket-testünket

s így hahotázik előre: mily ropogós, pompás

pörkölt s még nyelvünket-csettintőbb rántott

Mily furcsa s különös, hogy így elmélkedett

rólad a hajrázó képzelet akkor, mikor

megpillantott és ámulatba esett; hogy mint

futsz fel a földről a fák tönkjére, derekára s oly

szent szeszéllyel cserélgeted kékbe-lilába-szürkébe

szaladó színeid, mint az opál, mely a föld

mélységes méhéből szívta be szépségének

a szépség élő gyermeke még!

néked, lásd, mint a késő ősz

gyullasztja meg

gomba lesz belőle!

folyton változó, ékes csillogását!

Copyright © 2012 NetGombász Egyesület.
Webmester: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.