Berda József: Téli fülőkegomba

  • Nyomtatás

A hófoltoktól csillogó fatönk

tövében pillantottam meg narancssárga

csokrodat s mint a színes lepkét

kergető diák; úgy szaladtam letépni téged.

December közepén álombéli látvánnyá

varázsolódtál, amint eszembe jutott:

e hónap csodája vagy te, mely célra

terem csak s a hó alól is kidugja fejét az

emberi szem ámulatára. S ha jön

a fagy? akkor se halsz meg, bár nem

nőssz tovább; míg meg nem enyhül az idő, hogy

aztán megint nőjj örömünkre; hogy a legfinomabb

gombasalátaként kerülj végül az asztalunkra.